A 2015-ös szint dupláján jár a lakásbérlés díja, az akkori háromszorosán a lakásár. Így aztán nem csoda, hogy nagyon magas számok jöttek ki, amikor megmérték, mennyire sok család számára jelent brutális anyagi terhet a rezsi, a lakásbérlés vagy a törlesztőrészlet kifizetése – mutatta be a Habitat for Humanity.
Számszerűsítette a Habitat for Humanity, hány ember van az országban, akik rettenetes körülmények között élnek, vagy annyi pénzüket viszi el a lakhatás, hogy másra alig tudnak költeni. Arra is kitértek, hogy a gazdasági akcióterv nagyrészt csak a régi programok újracsomagolása, de a kormány legalább már beszél arról, hogy lakhatási válság van.
Józsefváros, Keszthely és Jánoshida nyerték el a Habitat for Humanity díját a lakhatási problémákra talált legjobb megoldásokért.
A legújabb demográfiai adatok is alátámasztják: nem várható, hogy a kormány akár a csok plusszal is eléri népesedéspolitikai céljait. A hitelkonstrukció a rászorulók támogatására is alkalmatlan, viszont a kabinet sokat spórol vele.
Ha akarnak, sem tudnak túl sokat tenni az önkormányzatok a lakhatási szegénység ellen, de nem teljesen reménytelen a helyzetük. Lakhatással foglalkozó civil szervezetek arról állítottak össze egy javaslatcsomagot, hogy a szűkös helyzetből kiindulva mit léphet egy városvezetés, és pozitív példákat is bemutattak.
Óriási felújítási hullámra lenne szükség ahhoz, hogy az energiaszegénységünk érdemben csökkenjen. És ez még csak nem is lenne lehetetlen, ha volna hosszú távú víziója a kormánynak, hamarosan akár pár év alatt ezermilliárd forint EU-pénz is érkezhet - áll a Habitat for Humanity jelentésében.
2015 óta 63,6 százalékkal nőttek az átlagos albérletárak Magyarországon, csak az elmúlt egy évben 14 százalékkal. Eközben a kormány a lakásbérlést egyáltalán nem támogatja, a lakáspolitika leginkább a gazdag családosokat segíti ahhoz, hogy még nagyobb házat vehessenek – derül ki a Habitat for Humanity most bemutatott lakhatási jelentéséből.
Az Ukrajnából érkező menekülteket segítő civilek gyűltek össze, hogy elmondják, hogyan próbálnak segíteni most, amikor véget ért a kezdeti lendület, és már látszik, hogy nem csak pár hétre kell lakást, ellátást, és jó esetben munkát találni az ukránoknak.
Az állam a lakástámogatásokkal a gazdagabbakat és a középosztályt segíti, azok magukra maradnak, akik a szegénységből próbálnak kitörni. A Habitat for Humanity mutatta be, hogyan dolgoznak és milyen kihívásokkal szembesülnek azok, akik a szegények lakhatási problémáin segítenének.
Kapkodás van, de a lakosság még annyira nem pánikol, inkább az önkormányzatok érzik, hogy nagyon nagy baj lehet idén télen – hangzott el a Habitat for Humanity rendezvényén. Az esemény résztvevői arról beszélgettek, hogyan próbálják megoldani a politikusok, az erdészetek és a lakosság az előttünk álló tél fűtését.
Tömegek próbálnak tűzifát szerezni a télre, mióta a kormány bejelentette a vezetékes gáz és az áram árának emelését. Viszont azzal, hogy sok középosztálybeli is fával szeretne idén fűteni, azt sikerült elérni, hogy a szegényebbek még nehezebben juthatnak hozzá fához. Az állam pedig boldogan hátradől, mert a hivatalos elszámolás szerint a tűzifa ilyen használatával elmondhatjuk, hogy teljesül a klímacél. Ezt a jelenséget és a szilárd tüzelőanyagok használatát vizsgálja a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentése.
A szervezet szerint gondos számításokon alapuló, sávos energiaárak meghatározására lenne szükség.
Az elmúlt három évtized lakáspolitikai támogatásait hasonlította össze a Habitat for Humanity. Arra jutottak: a kormányok a lakhatási támogatást szinte mindig arra használták, hogy a gazdagabbak juthassanak saját lakáshoz, vállaljanak többen gyereket a lakhatásért. A lakásépítések állami támogatása azonban általában nem elég arra, hogy megfizethetőbb legyen az ingatlanvásárlás. A rezsicsökkentéssel sikerült elérni, hogy kevesebb családnak legyen tartozása, de a szegényebb háztartások negyede még így is felhalmozott rezsihátralékot.
A lakhatási szegénység ma ugyanúgy nagyjából hárommillió magyar problémája, mint 1989-ben volt – állapítja meg a Habitat for Humanity most kiadott jelentése. A szervezet úgy látja: lelkes önkéntesekkel csodát tenni nem lehet, sokszor okoz problémát a „segítenék a szegényeken, csak ne a szomszédomba költözzenek” hozzáállás, és ebben az ügyben is eltávolodtak egymástól a bal- és a jobboldali mozgalmak.
A júliusban bemutatott otthonfelújítási stratégia nem számol a vályogházakkal, pedig akár a fenntarthatóságot, akár a szociális szempontokat nézzük, megkerülhetetlen a kérdés. Még az sem feltétenül igaz, hogy ne érné meg őket felújítani. A stratégia ráadásul a kormány korábbi szándékaival is szembemegy.
A 2008-as válság után több mint egy évtizeddel elkezdett csökkenni azoknak a szegényeknek az aránya, akik szinte minden pénzüket a lakhatásra költik, ám ekkor beütött az újabb krízis. Az MNB arra odafigyel, hogy ne lehessen kockázatos lakáshitelt felvenni annyira könnyen, úgyhogy sokan már személyi hitelből fizetik a lakást vagy épp a lakásbérlés kéthavi kaucióját. Ezekkel a témákkal is foglalkozik a Habitat for Humanity Magyarország 2020-as lakhatási jelentése, amelyet hétfő este mutattak be.
Attól, hogy esnek a bérleti díjak, még megmaradtak az albérleti piac régi problémái. A jogi szabályozás túl bonyolult, mégis kimaradt belőle a bérlő és a bérbeadó sok joga és kötelessége, az pedig a válság idején jól látszik, hogy nemcsak az albérlők, hanem a lakást kiadók oldalán is nagy a bizonytalanság. A Habitat for Humanity összefoglalta az albérletpiac mostani helyzetét, és több javaslattal is előállt.
Több százezer embert nem érnek el a kormány mentőintézkedései. Hiába van hiteltörlesztési és kilakoltatási moratórium, ha például albérletben élő emberek tömegeinek kell a lakástulajdonosukkal egyezkedniük. De a legszegényebbek közül is segítség nélkül maradnak azok a százezrek, akik előrefizetős mérőórát használnak, vagy akik uzsorahitelt vettek fel.
Magyarországon egyre mélyül a lakhatási válság, alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné. Az állami lakáspolitikák pedig nem javítanak, hanem a legtöbb esetben tovább mélyítik az egyenlőtlenségeket – erre a megállapításra jutott a Habitat for Humanity 2019-es lakhatási jelentése.
A kormány csak szabad kezet adott a városoknak a lakáshelyzet megoldására, pénzt nem. Budapesten pedig kerületenként kellene megoldást találni, miközben a probléma minimum városi szintű. A Habitat for Humanity bemutatta a lakhatási jelentésének önkormányzatokkal foglalkozó fejezetét.
